Valahogy eddig kimaradt az életemből a Total Recall, annak ellenére is, hogy szeretem Schwarzenegger filmjeit. Igazság szerint nem is nagyon érdekelt a film, mert láttam belőle valahol egy részletet vagy előzetest, de abszolút nem fogott meg. Aztán tegnap úgy voltam vele, hogy kéne estére valami film, mert amit manapság a tv kínál esti műsorként, az leginkább katasztrófa. Így aztán bevillant a Total Recall, és rávettem magam, hogy meg is nézzem. Egy fórumban olvastam, hogy talán ez Schwarzenegger legjobb filmje és ez a kijelentés nem is áll olyan messze az igazságtól. Mert a cselekmény elég pörgős, nincsenek benne "leülős" részek és a film sztorija is nagyon tetszik.

E szerint Arnold egy titkos ügynököt játszik, akinek elméjét törlik és teljesen más személyiséget öntenek a fejébe, majd elviszik a Földre. Igen, oda, mert a történet nagy része a már kolonizált Marson játszódik. Ez elég jó húzás. Szóval a Földön rémálmok gyötrik, amiben egy Mars utazás képe jelenik meg, ezért felkeresi az Memória nevű céghez, akik emlékcsomagot árulnak, azt töltik be az ember agyába. Álmai miatt a Mars utazás csomagot választja, a bevésés közben pedig komplikációk adódnak, ami megalapozza a további cselekményt. Részleteket szándékosan nem írok, nehogy valakinek lelőjem a poént. Azért annyit még megemlítek, hogy a Marson a gyakorlatilag teljhatalmú Cohaagen a főnök, aki még a levegőt is pénzért árulja, a Piramishegyben pedig bányái működnek, amiből szépen megszedte magát. De találtak valamit a hegy gyomrában, ami teljesen megváltoztathatja a hatalmi viszonyokat. Erre irányulnak egyébként főhősünk cselekedetei és ez adja meg a Marson játszódó történések alapját is.

Mint azt már írtam korábban, a film pörgős, tele fordulatokkal és akcióval. Mindez a Marson, mint helyszínen, ami pikáns ízt ad az egész filmnek. Persze ez nem meglepő, tudván, hogy Andrew Vajna keze is benne van a filmben. Nagyon kellemeset csalódtam ebben a filmben és kiemelten ajánlom minden Schwarzenegger rajongónak, mert az olyan alapművek mellett, mint a Kommandó vagy a T2, ennek is ott a helye a gyűjteményben.

Ahogy tegnap néztem az NFC főcsoport elődöntőt, egyre jobban és jobban borította el az agyamat a vörös köd a tavalyi bajnok játéka láttán. Rajtam kívül szerintem még sokan voltak ezzel így. Igazuk volt Faragó Ricsiéknek, a Green Bay tényleg rozsdásan játszott. Sok dolog vezetett odáig, hogy a sajtfejűek csúnya vereségbe futottak bele, és megint csak bebizonyosodott, hogy a rájátszás mennyire független az alapszakasztól. Mert a 15-1-es alapszakasz mutatót produkáló Green Bay bizony nagyot esett a New York Giants ellen.

Offense
Kezdjük a támadókkal, élükön Aaron Rodgers-szel. Nem tudom mi volt vele, de szépen alulmúlta önmagát. Pontatlan passzok, ebből következően 8 elejtett labda, amiben azért az elkapóknak is egy-két esetben benne volt a kezük. Csak a labda nem került oda, sajnos. Végül egy interception is rontja Rodgres statisztikáját. Viszont dicséretes, hogy némely szituációt remekül mért fel, így 7 futásból összesen 66 yardot és 6 first down-t szerzett. A támadó fal sem volt a helyzet magaslatán, a már említett labdavesztések és biztos passzok el nem kapása nagyban hozzájárult a vereséghez. Ezzel szemben a Giants offense csapata nagyon jól működött, Eli Manning-et remekül védték, így sokszor annyi ideje volt a passz előtt elkapót találnia, hogy még "kávézni is volt ideje". Így aztán magabiztosan és pontosan passzolt, bár egy interception-t ő is behúzott.

Defense
Már-már átjáróház volt, a futás elleni védelem nem remekelt, de a passzok ellen is gyengélkedtek. Viszont egy field goal-t blokkoltak. A defense a legtöbbször nem nagyon tudott Eli Manning közelébe férkőzni, de az első alkalommal, amikor nyomás alá tudták helyezni az irányítót, az rögtön interception-t dobott. Könnyű ezt innen mondani, de talán kicsit nagyobb nyomás alatt tarthatták volna Manning-et. Itt írnék még a special team-ről, akik két onside kick-ből egyet sem tudtak megszerezni. Az elsőt ráadásul a második negyed elején rúgták, nem is értettem miért. Így a New York jött majdnem félpályáról, a drive-ot pedig újabb pontokra fordították.

Rossz volt látni így elszállni a Green Bay-t, de majd a következő szezonban szépíthetnek a srácok.
Ezzel végleg ki is alakultak a főcsoportdöntők, az AFC-ben a New England Patriots fogadja a Baltimore Ravens-t, az NFC-ben pedig a San Francisco 49ers játszhat hazai pályán a New York Giants ellen. Mindkét meccs élőben a SportTV-n 2012. január 22-én magyar idő szerint 21:00-től!

photo: Associated Press

Felkavaró. Talán ezzel az egy szóval tudnám a legjobban jellemezni a filmet, ha röviden kéne. Érdekes érzések kerülgetik az embert a nézése közben, mert témájából adódva nem vígjáték, viszont ha azt a háttérbe helyezzük, akkor alapvetően egy vidám film. Érdekes ez a kettősség, talán ez adja az egész film különlegességét.
A film főszereplője Adam, aki a húszas évei végén jár és egy nap megtudja, hogy hátfájásának oka egy tumor. A film Adam életét mutatja be, azt ahogyan próbál együtt élni a betegségével, de tisztán látszik, hogy nem lehet "normális" életet élni, a rák igen erősen rányomja a bélyegét mindenre. Elképzelni sem tudom, hogy milyen nehéz lehet így élni, de úgy gondolom a film nagyon jól mutatja be mindazon legapróbb aspektusokat is, melyek megváltoznak a betegség következtében. A témához és filmhez remekül kapcsolódnak a filmben elhangzott zenék, a Radiohead "High and Dry"-ja pedig zseniálisan van időzítve és a képi világhoz is rendkívüli módon passzol. Egy kicsit talán a vége volt az, ami annak ellenére, hogy a bizonytalanság végig ott, azért mégiscsak kiszámítható volt. Bár azt nem tudom, hogy egy reálisabb befejezés hogyan viszonyult volna a film egészéhez, de így is nagyon egyben van az egész. Lehet egy olyan filmet bőszen ajánlani, ami alapvetően szomorú témát dolgoz fel humorral a másik oldalon? Mert ha igen, akkor ajánlom, mert remek film. De tényleg felkavaró, ezt kell szem előtt tartani a megtekintés előtt.

A kirándulóknak és a teljesítménytúrákat rendszeresen teljesítők számára minden bizonnyal jó hír, hogy országosan január 7-én, a Mecsekben pedig jövő hét végén, 14-én is elkezdődik a 2012-es teljesítménytúra szezon, a "Télies Mecsek" elnevezésű túrával. Noha januárban csak ez az egy túra lesz errefelé, azért ismét jó évnek nézünk elébe túrázás szempontjából, itt a Mecsekben mindenképp.

Az idei tervek
Erre az évre végre megérett bennem az elhatározás, hogy egy szinttel feljebb lépjek a túrázásban, már ha lehet így nevezni azt, hogy meg szeretném szerezni a "Baranya Teljesítménytúrázója" mozgalom bronz fokozatát. Ehhez tavaly minimum hét túrát kellett teljesíteni abból a tizenötből, amit a szervezők összegyűjtöttek. Gondolom idén is 7 körül fog mozogni a szám, bár hivatalos kiírás még nincsen. A fokozat megszerzése abból áll, hogy év végén igazolnom kell, hogy legalább 7 túrát teljesítettem az előírtak közül. Ennyi az egész, semmi plusz teendővel nem jár. Egyelőre a bronz fokozatot lőttem be magamnak, mert fő a fokozatosság. Meg aztán így lesz újabb teljesítendő cél 2013-ra az ezüst fokozat képében. Igazság szerint már 2011-ben összejöhetett volna a bronz fokozat, csak a legtöbb túra az egyetemi vizsgaidőszakokra esett, így a vizsgákra fókuszáltam. Most, hogy már "csak" az államvizsga van vissza, talán több időt fordíthatok túrázásra a tanulás mellett. A tervek között szerepel még az eddig megtett összesített túratávok 300 km-re való növelése is. Erre szerintem igen jók a kilátásaim. E kettő nagy célt, a bronz fokozatot és a 300 km-t szeretném idén behúzni. Remélem sikerrel járok.

Teljes a felszerelés
Szépen lassan a túrafelszerelésem is bővült a hónapok során, mostanra azt mondhatom, hogy minden, ami egy fél vagy egész napos teljesítménytúrához kell, az mind megvan. Kezdődött azzal, hogy tavaly ősz elején kamáslit vettem. Mivel üdülési csekkel fizettem, így maradt pár ezer forint, amit le is vásároltam. Apróságokat vettem csak, például a legfrissebb Mecsek térképet, meg egy rozsdamentes acél bögrét. Sokkal kényelmesebb ebből inni a meleg teát, mint a termosz kupakjából. A kamáslit először a tavalyi Dombay-tó túrán használtam, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Igen okos kis kiegészítő. Annál is inkább jó volt, mert a Zengőre 10-15 centi mély hóban kellet felmászni és nélküle tuti elázott volna a nadrágom szára és nem lett volna túl komfortos vizes gatyaszárral végigjárni a 25 km-t. Azon kívül a túra utolsó szakaszán iszonyatos mély sár volt szinte végig. Ekkor is jó szolgálatot tett a kamásli, legalább csak a cipőm egy része nézett ki úgy, mint aki éppen a vaddisznók dagonyájából lépett elő.
Ami eddig nagyon hiányzott, az egy jó hátizsák volt. Igaz ugyan, hogy van egy 40 literes Kilimandjaro túrahátizsákom, de az a fél/egy napos túrákhoz hatalmas. Továbbá van egy iszonyú kicsi bringás háti, amibe jóformán csak a hozzá adott víztartály fér bele, és van egy sima Eastpak hátizsák. Ez utóbbi jó minőség, mégsem jó túrázáshoz, mert a vállamról állandó jelleggel leszúcskál az egyik pántja, emellett pedig az egész táska jobbra-balra himbálódzik lejtmenetben vagy gyorsabb tempónál. Ezért az új táskánál elsődleges szempont volt a mell-, és csípőhevder megléte. Méretét tekintve pedig 20 és 30 liter közöttit szemeltem ki. Így a választásom egy RP Bani 25 AC-re esett. A hivatalos leírás szerint "túra modell, biciklis modell, Air Condition hátszerkezet, ergonómikus szabású vállheveder, párnázott csípőheveder, mellheveder, levehető mobiltelefon tartó, belsejében beépített víztartály (camelbag) rekesz kivezető nyílással, oldalán két külső zseb, beépített esővédő huzat". Elég impresszív tulajdonságokkal bír ez a táska, ami méretét tekintve pont jó, 25 l-es. Még az első használatára vár, ami január közepén lesz, de eddig különböző fórumokban csupa jó kritikát olvastam erről a hátizsákról. Szinte mindenki arról számolt be, hogy évekig nyúzta, mégsem jelentkezett komolyabb hiba a táskában. Érzem én, hogy nem fogok csalódni ebben a hátizsákban. Talán annyi hátránya van, hogy az Air Condition rendszer fém merevítése miatt a táska háta befelé domború, így nagy, lapos dolgokat nem nagyon lehet beletenni. Az viszont kétség kívül jó dolog, hogy van légkondi rendszere, mert nincs annál rosszabb, mint amikor meleg időben az ember hátára rohad a táska. Persze azért ez sem akadályozza meg az izzadás, de azáltal, hogy engedi szellőzni a hátat, sokkal komfortosabbá teszi ezáltal a táskát. A Bani anyaga 600D Cordura, ami szavtolja a tartósságot és azt, hogy nem fog rögtön az első túrán szétszakadni. Ez a táska kiváló ár/érték aránnyal rendelkezik, a rövid túrákat és kirándulásokat kedvelőknek pedig egészen biztosan hű társa lesz sok-sok km-en keresztül.

Kíváncsian várom ezt az évet, hogy mit fognak tartogatni számomra a túrák. Minden kész ahhoz, hogy jó év legyen, már csak a saját lustaságom lehet az egyetlen hátráltató tényező. Végül pedig - mivel nem született külön bejegyzés róla - ajánlom minden érdeklődő figyelmébe a túrablogomat, amelyben az eddigi kirándulásaimról és teljesítménytúráimról olvashattok beszámolókat és nézhettek fotókat: Outdoor blog - Túranapló.

Még tavaly előtt kaptam egy 500 forintos könyvutalványt az Alexandrába, ami 2011. december 31-ig volt felhasználható, ezért év végén az utolsó hetekben igen erősen törtem a fejem, hogy mit is vegyek rajta, mert veszni hagyni nem akartam. A választásom végül A hobbitra esett, az Európa Kiadó 2011-es, "fekete táblás" kiadását vettem meg. Részben azért mert láttam a neten a könyvből készülő film előzetesét, részben pedig azért mert nagyon szerettem A Gyűrűk Urát olvasni.
A hobbit tulajdonképpen A Gyűrűk Ura előzménykötete és Tolkien eredetileg mint meseregényt írta, amit aztán gyerekeinek olvasott fel. Talán az is mutatja ezt, hogy a történetben a sok-sok szereplő közül végül csak hárman halnak meg. Ez persze semmit nem vesz el az értékéből, mert van annyira jó, mint A Gyűrű Ura. A regény főhőse a már ismert Zsákos Bilbó, valamint 13 törp, akiknek eltökélt szándékuk, hogy a Ködhegységen és Bakacsinerdőn átkelve eljussanak a Magányos Hegyhez, ahol az utolsó élő sárkány, Smaug őrzi a hegy törptermeit és a törpök ősi kincseit. Ennek visszaszerzésére tesznek kísérletet, az úton pedig társul szegődik melléjük Gandalf, a mágus is.

Tolkien ezt a történetet is remekül írta meg, a könyv szinte olvastatja magát, csak nehezen lehet letenni. No persze ha valaki nekifog rendesen olvasni, akkor nem sokszor kell letenni, a könyv ugyanis alig több, mint 300 oldal. Nekem ez az, ami kicsit nem tetszett, hogy rövid a könyv. Mert A Gyűrűk Urában már hozzászokott az ember, hogy mindent hosszú-hosszú oldalakon írt le Tolkien, A hobbitban erre nem volt lehetősége a könyv rövidsége miatt. Ezért érezheti úgy az olvasó, hogy kicsit gyors a történet menete, mert minden utazásról és kalandról viszonylag rövid ideig, kevés oldalon ír. Ennek ellenére rendkívül változatos a könyv cselekménye, rengeteg kalandba keveredik Bilbó és a 13 törp. Ami még nagyon tetszett, az az volt, hogy ebben a könyvben Középfölde északi részén kalandoztak a szereplők, ezáltal olyan területeket érintettek és olyan területek voltak bemutatva, melyek A Gyűrűk Urában nem. Kivétel persze Elrond háza Völgyzugolyban, bár ez csak futólag volt itt leírva. Itt is kijön A hobbit "gyorsasága", mert emlékezzünk csak, hogy A Gyűrűk Urában rengeteg oldalon volt leírva a hobbitok Völgyzugolyban való tartózkodása, valamint az a tanácskozás, melyen végül megalakult a Gyűrű Szövetsége. Apropó gyűrű. Ebben a könyvben találja meg Bilbó mélyen a Ködhegységben, viszonylag korán, már a 75. oldalon (Európa Kiadó, 2011). A Gyűrűk Urából már ismert találós kérdés játékot játszva meg is tartja, majd a későbbiekben tudatosan és bátran használja, sőt a többiek tudomására is hozza a "drágaszágot". Ekkor még nem is sejtik, hogy az Egy Gyűrűt találta meg és annak milyen hatalma, valamint hatása van viselőjére. De ebben a könyvben olvashatjuk azt is, hogy Bilbó hogyan jut a Fullánkhoz vagy éppen a mithrilhez. Remekül megírt és felépített könyv A hobbit, minden Gyűrűk Ura rajongónak kötelező olvasmány.

Annál is inkább, mert idén decemberben lesz a könyv alapján készült film bemutatója. Rendezője A Gyűrű Ura Trilógiát is jegyző Peter Jackson. A könyv két részben lesz megfilmesítve és az első rész lesz idén Karácsony előtt a mozikban. A második pedig egy évvel később, 2013-ban. A hivatalos előzetest szándékosan nem teszem be, mert a videómegosztókon bárki megnézheti és poszt is könyvről szól. De gondoltam azért kitérek kicsit a filmre, hogy mindenkinek legyen bőven ideje elolvasni a könyvet előtte. Azt erősen ajánlom, hogy a könyv→film sorrendet tartsátok be. Szerintem a könyv nagyobb élményt tud nyújtani úgy, hogy még a film megtekintése előtt olvassátok.

Frissítés | 2012. 01. 03. - 20:30
Tulajdonképpen véletlenül olvastam most, hogy éppen ma van Tolkien születésnapja, ezen a napon született 120 éve. A bejegyzés írásakor ezzel még nem voltam tisztában, de így kicsit talán még aktuálisabb a poszt tartalma.

Az ünnepi időszakban bizony nagyon elégedettek lehettek a természetet szeretők és a természetet előszeretettel fotózók egyaránt. Így aztán jómagam is, hiszen december 30-án Brigivel az Apolló moziban néztük meg a Vad Magyarország címre hallgató természetfilmet, majd két nappal később, január 1-jén a Spektrumon követtük végig A láthatatlan madárfotós ismétlését.

Vad Magyarország - A vizek birodalma
Én úgy érzem, hogy nagy szükség volt egy ilyen volumenű hazai természetfilmre, ami ennyire szépen mutatja be hazánkat. Hiánypótló volt ez a film, mely Magyarország vadvilágába engedett bepillantást a vizes élőhelyek egy évének bemutatásával. "Főszerepben" egy rétisas pár és két fiókája volt, de számos más állat is feltűnt a filmben. Igazi értékét pedig az adja, hogy rendkívül átfogó képet ad a természet működéséről azáltal, hogy minket, embereket is bevon az egyenletbe és úgy mutatja meg, hogy hogyan kapcsolódik össze és működik hatékonyan az egész. Így a filmben az állatok mellett olyan figurákat is láthatunk, mint a fiatal halász vagy éppen a gulyás. Fényképezés tekintetében páratlan, gyönyörű felvételeket láthatunk végig a filmben, szinte az ország egész területéről. Az egésznek pedig keretet ad a "Madárka, madárka" című népdal és annak zenéje, ami rendesen mellbe veri az embert és csak nehezen lehet bírni száraz szemmel. Kulka János, mint mesélő pedig a lehető legjobb húzás. Mint leendő biológia tanár, én bizony kötelezővé tenném a film vetítését az iskolákban valamilyen módon, mert Magyarországról nem készült még ilyen szép és informatív természetfilm. Valódi érték, amit minden magyarnak látnia kell. Egyetlen negatívumot tudnék csak említeni, az pedig a film hozzávetőleg 50 perces hossza. Kicsit rövid, legalábbis nekem.
Annyit még megemlítek, hogy a film szép sikereket ért el a nemzetközi természetfilmes fesztiválokon és számtalan külföldi vetítése volt. A december 30-án, az m1-en vetített adás pedig a 10 legnézettebb heti műsorból a 8. lett. Ezek után nincs más mondanivaló, minden a film mellett érvel.

A láthatatlan madárfotós
A Spektrum TV saját gyártású sorozata 3 rövidke, 25 perces részben enged bepillantást Máté Bence természetfotós világába. Szerintem mára már csaknem mindenki ismeri Máté Bence nevét, aki többszörösen elnyerte "az év ifjú természetfotósa" és "az év természetfotósa" díjakat mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten, valamint több ízben megkapta az Eric Hosking-díjat, amit a nemzetközi versenyen a legkiemelkedőbb kollekcióért ítélnek oda. Szóval Bence jól fotóz, ehhez kétség nem fér, viszont amiért számomra mégis etalon, az az a sok ötlet és újítás, amit gyakorlatilag otthon a sufniban rak össze, majd ezekkel a kiszemelt témákat olyan perspektívából és módszerrel fotózza, mint azokat előtte senki más. A filmből az is kitűnt, hogy mennyire elhivatott és a szíve mélyéig szereti azt amit csinál. Szerencsés is, mert úgy gondolom, jó helyre született. Fantasztikus volt mind a három rész, csak nagyon rövid. De ha Bence facebook bejegyzéséből jól vettem ki, akkor jelenleg is folyik a forgatás, vagyis idővel újabb részek várhatók. Ez nagyon jó hír, csak a narrátor Rudolf Petinek szóljanak, hogy kicsit más stílusban interpretálja a szövegét, mert az bizony kicsit fura volt.

Új év, és remélhetőleg új lendület a blogírásban. Kezdetnek átszabtam a blog kinézetét, teljesen új sablont tettem rá. Az alapját a netről töltöttem le, aztán nekiültem megformázni olyanra, amilyet elképzeltem. Mint az látható, igen erősen a minimalista elv érvényesült az új kinézet kialakításánál, hiszen elsősorban az egyszerűséget és könnyű kezelhetőséget tartottam szem előtt. Ennek jegyében a jobb oldali sáv az előzőhöz képest nagy mértékben változott meg. Eltűnt a hosszú, véget nem érő sáv, a helyét itt is az ésszerű, tömör és felhasználóbarátabb forma vette át. Az új logó alatt érhető el a bejegyzések és a kommentek feedje, valamint a teljes archívum. Megszűnt a főoldalon történő havi listás archívum, mert tolta lefele a sávot. Helyette egy link van most, melyre kattintva jön be a teljes dátum-, kategória-, és címkearchívum. Ezen kívül a jobb sávban kapott még helyet a legfrissebb 5 hozzászólás, valamint bejegyzés. Alul pedig pár link található. Nem kizárt, hogy idővel több minden is lesz az oldalsávban, ám egyelőre ennyi. De ha lesz, akkor az is a mértéktartást szem előtt tartva fog oda kerülni.

A bejegyzéseket illetően egy nagyobb változás történt: eltávolítottam a temérdek, különböző oldalakon lehetőséget nyújtó megosztási lehetőséget. Egyelőre nincs rá szükség, pláne nem annyira, amennyi eddig volt. Bár lehet, hogy a két fő megosztási oldal, a facebook és a google visszakerül majd. A bejegyzések "tetszik" gombjait meghagytam, ez is egyfajta megosztásként működik. A blog mind bal, mind pedig jobb sávja kis mértékben kiszélesedett, habár ez nem hat ki semmi módon a tartalomra, de az összképe jobb így a blognak. Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri az új külső és gyakran jöttök vissza időzni a blogban.

Azt nem tudom más hogyan van vele, de nekem irtó hamar elröppent a 2011-es év. Részben talán azért, mert sok mindent csináltam és úgy gyorsabban telik az idő. Nem is olyan lényeges, viszont ahogyan az már az előző években (2008, 2009, 2010) megszokott volt, úgy most is összefoglalom nektek az elmúlt évet, ahogyan én láttam 2011-et. Azt el kell mondanom itt az elején, hogy minden eddiginél nehezebb volt válogatnom, mert sok képanyag gyűlt össze tavaly. Köszönhetően pár utazásnak, sok kirándulásnak és túrázásnak és persze a fotószakkörnek. Az pedig lényeges változás az előző évekhez képest, hogy emberábrázolás (porté) terén sokat fejlődtem, gyakorlatilag nem is fotóztam portrét tavaly előtt. Így már ezzel is bővült a válogatás, ami pedig a fotószakkor és új vezetőnk érdeme, aki bevezetett minket a fotózás ezen oldalára, jó sok gyakorlattal fűszerezve. A fotókat ismét a fotóblogomból gyűjtöttem össze, mert a flickr-t már egyáltalán nem használom képek megosztására. Mint azt már említettem a válogatás nehezen ment, ebből kifolyólag rekord számú, 16 kép került bele a visszatekintőbe. A számozás most is csak formalitás, nem sorrendet jelöl. Következzen az én saját összefoglalóm 2011-ről!

#1 Télen is akad néha jó idő
Szeretett városomat, Pécset ebből a válogatásból sem hagyhattam ki. A kép még februárban készült, amikor egy szép, napsütéses, felhőmentes napra ébredtünk. A Tettyére buszoztam föl és ahogyan a város felé gyalogoltam vissza, a Magaslati útról készült ez a kép. A Nap már lemenőben volt és olyan nyugodt volt minden.

#2 Tavaszi menetrend: leánykökörcsin
Ez az év sem telt el a leánykökörcsinek fotózása nélkül. Ezúttal viszont igyekeztem nem túl közhelyes képet készíteni. A Nap már éppen lebukóben volt a dombtető mögött, amikor még narancsszínű utolsó sugarai súrolták a kökörcsineket.

#3 Fent a Zengőn
A tavaszi jó idő meghozza az ember kirándulókedvét. Így volt ez akkor is amikor, egy nagyobbank nevezhető csoporttal a Zengőre kirándultunk. Felfelé még el-eleredt kicsit az eső, ám mire felértünk már a Nap is kisütött. Felmásztam a kilátóba fényképezni, a táj csodás látványt nyújtott.

#4 Az úticél: Orfű, bringával
A tavasz igazán nagy szenzációja számunkra a Pécs-Orfű kerékpárút elkészülte volt. Meg is valósítottuk az egynapos túránkat, aminek keretén belül elkerekeztünk Orfűre, ott megkerültük a tavat, majd vissza Pécsre. A bringaút néhány helyen hagy kívánnivalót maga után, de legalább van, így talán kicsit biztonságosabb a kerekezés, mint a közúton. Csak az sajnálatos, hogy már nem sokkal az elkészülte után elkezdték széthordani. Talán sikerül viszonylag jó állapotban megtartani és akkor hosszú ideig a kerekesek örömét szolgálhatja.

#5 Kosborok tavasza
A tavasz és a nyár eleje a mecseki kosborokról szólt nekem és egyik fotós cimborámnak. Fáradtságot nem ismerve hetekig jártuk a Mecsek legkülönbözőbb pontjait, hol a neten talált infókra, hol pedig ismerősök által adott tippekre hagyatkozva. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen összesen 7 különböző orchidea-fajt találtunk meg és fényképeztünk le. Ezeken kívül még legalább kettőt kihagytunk a sorból, melyekért idén megyünk vissza a hegyre.

#6 Jellegzetes tavaszi látkép a Mecseken
Ki nem ismerné ezt azok közül, akik már legalább egyszer jártak a Mecseken tavaszzal? Tömegével borítja el ilyenkor a medvehagyma az erdő alját, pazar látványt nyújtva. Az erdőben terjengő hagymaillat pedig remekül kiegészíti a vizuálisan érzékelhető részét az egésznek.

#7 Kritikus Tömeg
A hagyományos, évenként kettő napot kitevő elfoglaltság, a Kritikus Tömeg. Minden alkalommal más és más célérdekében, mert mindeig van valami aktuális, bringásokat érintő negatívum. Figyelemfelkeltésnek jó, de sajnos csak az esetek kisebb részében jár sikerrel.

#8 A természet kegyetlen oldala
Tarka nőszirmok fotózása közben lettünk figyelmesek a poszméhre, amelynek nagyon nem akaródzott elrepülni. A mögötte lévő karolópókot csak nehezen vettük észre. Még soha ezelőtt nem láttam ilyet, de érdekes volt testközelből megnézni.

#9 Esztergom
Nyaralásunk alatt Brigivel ismételten elutaztunk Esztergomba. A város csodaszép és most a Bazilika több részén is jártunk, beleértve az altemplomot, sőt még a kuplába és annak peremére is felmerészkedtünk. A belvárost is alaposan körbejártuk és megnéztük a Duna Múzeumot is. Mindekinek ajánlom Esztergomot, remek úticél.

#10 Portré, portré, portré
Mint azt a bevezetőben említettem, sok portréfotós gyakorlatunk volt a szakkörben. Mindezeket egy képpel illusztrálva mutatom meg, mert egyrészt sok fotó született, másrészt limitált a képek száma ebben a válogatásban. A lényeg, hogy most már sokkal közelibbnek érzem magamhoz a fényképezés e területét és ennek nagyon örülök. Persze még jócskán van mit tanulnom ezen a téren, de most már szívesen teszem azt.

#11 Ősz a Börzsönyben
Az ősz egy részét Brigiéknél töltöttük. Szerencsére el tudtunk menni kirándulni, Nagybörzsönyből kisvasúttal indultunkj, majd gyalogosan mentünk tovább egészen a Nagy-Hideg-hegyig. Nevéhez méltóan igencsak hűvös idő várt fent ránk, erős szél fújt a csúcson. Útközben viszont teljesen lenyűgözött az erdő sokszínű szépsége.

#12 Lazy Monkees
Egyik szakkörtárs révén volt alkalmam egy pécsi zenekart fotózni. Érdekes élmény volt, a Zsolnay-Negyedben kezdtünk, végül a Tudásközpontban fejeztük be. A srácoknak sürgős volt a dolog, mert plakáthoz kellet a fotó. A plakát időben elkészült, a másfél héttel későbbi koncertre meg sajnos nem tudtam elmenni.

#13 A köd jótékony hatása
Például az, hogy baromi jól lehet este fotózni különféle témákat. A november nagy része ködösen telt, nekem pedig végre sikerült állványt vennem. Így már össze tudtam kombinálni a dolgokat egy esti ködös fotózáshoz. Nem mentem messze, éppen csak a Mecsekre, de megtaláltam amiért elindultam. Ezzel az állvánnyal pedig kitárult előttem az éjszaka fotózás szempontjából.

#14 Nyújtózz túl a ködtakarón
A "Mecseki Mikulás" elnevezésű teljesítménytúrán igancsak jó idő várta a résztvevőket, ami elkezdte feloszlatni a várost megülő ködöt. Azért a Nap már kicsit erőtlenül süt, ezért a városon még ült egy vékony kis ködtakaró, ami a Kis-Tubesről nézve páratlan látványt nyújtott. Éppen csak engedte a paneleknek, hogy sejtelmesen kinyújtózzanak alóla.

#15 A tél igazi arca
Végre a sok enyhe és olykor esős téli nap után kicsit valódi télben is részesültem a "Dombay-tó 25" teljesítménytúrán. A Zengőt ugyanis csodás, 10-15 centi mély, szikrázó fehérségű hótakaró fedte. E mellett pedig szép, napsütéses idő volt, kék éggel. Nem utolsó látvány és köszönhetően a nem túl hideg időnek, még élvezhető is volt. Délutánra persze a hó nagy része elolvadt, de ha csak ennyi jutott erre a télre, akkor én már boldog vagyok, mert jó volt ott kint lenni.

+1 200 km!
A fotó az előbb említett túra 20 és feledik kilométerénél készült. Nagyjából ezen a ponton fordult át a virtuális számlálóm, ugyanis itt értem el a teljesítménytúráim során eddig teljesített távokat összeadva a 200 km-t. Ezt megünneplendő készítettem az elábbi fotót. Mivel egyedül voltam, ezért felraktam a gépet a kis zsebállványra, 2 másodperces késleltetéssel exponáltam a távkioldóval. A többi pedig már történelem, ahogyan mondani szokták :)

Ezzel a végére is értünk az összeállításnak. Szerencsére eseménydús év áll a hátam mögött, remélem az idei is bővelkedik majd hasonló jó dolgokban. A pöttyös most is fel van dobva, ha hasonló válogatást csinálsz, írd be a linket kommentbe, hogy mások is láthassák és olvashassák.
A 2012-es évre pedig mindenkinek szép fényeket!

A végére értünk a 2011-es évnek is. Ahogyan az már lenni szokott, több internetes médium is válogatást közöl az év fontos eseményeiről fényképek formájában. Alább látható a The Boston Globe 3 részes gyűjteménye, még lejjebb pedig néhány másik. A blog olvasóinak boldog Újévet és sikerekben gazdag 2012-es évet kívánok!

A 2011-es év fotókon
The Boston Globe
1. rész - 2. rész - 3. rész

photo: Claudio Santana (AFP/Getty Images)

HVG.hu - Nagyítás
Megrázó képek - Kulturális események - Sportfotók

Jaaaaj, ez a húgyivó?!

Reagálta le a húgom a könyvet. Mert a Jézuska a fa alá tette nekem idén Bear Grylls könyvét, A vadon törvényeit. Idáig nem volt időm elolvasni az egészet, de itt-ott beleolvastam már és bizony a könyv nagyon alaposan és részletesen írja le, amit leír. De mi is ez? A legalapvetőbb tudnivalók, ahhoz, hogy kirándulás, kempingezés vagy éppen egy alapos eltévedés esetén ne legyünk teljesen tanácstalanok és helyzetünket jobbra tudjuk fordítani. 10 fejezetben foglalja össze a könyv azokat az ismerteket, amiket a tűzgyújtásról, menedéképítésről és tájékozódásról egészen az elsősegélynyújtásig tudni érdemes. A könyv elég vaskos, 260 oldalon írja le a jótanácsokat és alapvető információkat, megfejelve Bear apró tippjeivel és trükkjeivel, melyekkel még hatékonyabban tudjuk alkalmazni a technikákat.
A szerző, Bear Grylls, gondolom a legtöbbek számára ismert. Ha máshonnan nem, akkor a Dyscovery Channelen futó, "A túlélés törvényei" című műsorából. Katonai előélete - 3 évig szolgált az SAS-nél - és a sorozatban átélt kalandjai alapján egyértelműen látszik, hogy a témában rengeteg tapasztalata van, ráadásul ő a Brit Cserkészszövetség főcserkésze. Szóval minden vitán felül áll hozzáértése, azonban mégsem tudom, hogy valóban ő írta-e az egészet, vagy pedig jó pénzért a nevét és arcát adta az egészhez és csak a terepen szerzett plusz tapasztalataival egészítette ki azt az alapot, amit valaki megírt. Az igazság az, hogy nem fő kérdés ez, mert mint azt már írtam, rendkívül részletes minden fejezet és igen hasznos tippeket vonultat fel.
Régóta úgy gondolom, hogy a könyv remek ajándék, ez a könyv pedig pláne, mert olyan tudást ad át, amire bármikor szükségünk lehet. Így aztán azt mondom, hogy mindenkinek, aki rendszeresen túrázik vagy sátrazik, annak a könyvespolcán van a helye Bear Grylls könyvének.